Pár hete került utamba egy kidobásra ítélt kis Ikea Lack asztal. A tulajdonos egy újat szeretett volna venni helyette, én egy-két nap gondolkodás után felajánlottam neki, hogy átfesteném az asztalt, ami így megmenekülne. Mutattam neki mások által felújított Ikea termékeket és beleegyezett a festésbe.
Mivel még soha nem csináltam ilyet, így a geometrikus, egyszerűen kivitelezhető minták közül válogattunk. A szoba, ahol az asztal található, alapvetően fekete-fehér bútorokkal van berendezve, csak a tulajdonos hangszerei színesítik a szobát.
Ehhez igazodva javasoltam én is a színeket, az eredeti fekete-barnához (ami maradt a lábakon és a kis újságtartó polcon) választottuk ki végül az elefántcsont és a rubinvörös színeket. Fontos szempont volt az is, hogy lehetőség szerint az új asztal ára, vagyis 5 ezer forint alatt maradjanak a költségek.
Nem csináltam még ilyet, elolvastam több DIY blogger posztját az Ikea-bútorok felújításáról. Többen javasolták a felület finom lecsiszolását és alapozását festés előtt, így én is ezt választottam. A felhasznált anyagokról poszt végén látható kép.
A kiindulási állapot:jól látható, mennyire karcos és kopott volt az asztallap felülete.
Amit én kicsit lecsiszoltam. Igazán megdöbbentő az volt, hogy alig nyúltam hozzá a csiszolópapírral, a fekete festék már el is tűnt.
Következett az alapozás. Egy általános alapozót használtam, ecsettel vittem fel. Legközelebb kipróbálom a hengert, vagy az alapozás után egy durvább csiszolóval lecsiszolom, mert száradás és csiszolás után látszanak az ecsetnyomok, de nem zavaróan.
Az alapozónak 24 órára volt szüksége a száradáshoz, másnap fújtam le az alapszínnel, az elefántcsonttal 2 rétegben, negyed órát várva a két réteg között. Ennek száradása szintén 24 óra, de nekem csak pár nap múlva volt időm újra elmenni, így egy hétig gondolkodhattunk a végleges mintán.
A maszkolás, illetve az asztallábak fóliával takarásának felragasztása, köszönhetően az egyszerű mintának, talán 30 perc sem volt.
Következett a rubinvörös, ez már 3 rétegben, szintén 10-15 percet várva közöttük.
Fél óra száradás után óvatosan leszedtük a maszkolószalagokat és a fóliát és íme, a végeredmény:
Imádom :) És színben tökéletesen passzol a tulaj gitárjához.
Köszönöm neki a lehetőséget, hogy kipróbálhattam ezt is és remélem, nem bánta meg, hogy megengedte. Bár nem tökéletes, de szép és használható lett a végeredmény.
Végül pedig a felhasznált anyagok (és közelről az asztal felülete, amin jól látszik az ecsetnyom):
